De nem nekem! Túlzás, hogy régi vágyam teljesült, amikor a drága jó Mama egy teljes hétre kölcsönadta bordó Suzukiját, de a tömegközlekedéshez képest hatalmas könnyebbség. Nem beszélve a megismerés, az újdonság aprólékos felfedezése nyújtotta kalandról.

Suzuku Swift 1.0, pontosabban 993 ccm. Őszintén szólva eddig csak A suzukis egy külön állatfajta - topikba olvastam néha bele, dicsőítő Suzuki-törzsasztalokat nem látogattam. Első suzukis szárnypróbálgatásaim tehát a folyamatos önvizsgálat jegyében teltek.

A világ leghülyébb cégneve. Eldöntendő kérdés: vagy Magyar, vagy Corporation.

Próbáltam úgy csinálni, mint akinek halálközeli élménye van, és felülről nézi magát az ágyon, körben tanácstalan orvosok és gyászoló rokonok: ott megyek a kis bordóval, én, a külön állatfaj, a suzukis. A suzukisok tényleg hajmeresző dolgokra képesek, például aki az Árpád-hídon a belső sávban 55-el megy, az statisztikailag kimutathatóan is suzukis.

	Fogalmam sincs, hány literes a csomagtartó, de ménkü sok befőtt fér bele.

Nem beszélve arról, aki felszántja a padkát, mert szemből szabályosan közeledik egy busz,és azt hiszi, nem fér el. Pedig simán. De a legszörnyűbbek akkor is forgalomlassító suzukisok: a zöldet eleve későn veszik észre, az egyest nehezen lelik, és ha végre megtalálták, annyira megbecsülik, hogy fél perc, mire felengedik a kuplungot.

Az Ellopott Clarion Emlékműve. A gigantikus csáp miatt az autó féloldalas futrinkára emlékeztet.

Addigra persze valaki (nem én) rájuk dudált, úgyhogy meg is ijedtek, el is bizonytalanodtak, esetleg feldühödtek - egyáltalán nem biztos, hogy jó ötlet jobbról elmenni mellettük, egyáltalán, bármilyen irányból megelőzni őket.

Régi marxistaként biztos voltam benne, hogy a suzukis nem született ilyennek, őt a suzuki tette ilyenné, ő menne, mint a rakéta, de az egyliteres motor ennyire képes, bocsesz. Így lesz a jobb sorsra érdemes polgárból külön állatfajta. Pedig nem.

	200 :o)

Először is, a Suzuki hidegindító rendszere (amennyiben van neki ilyen), jól működik, kevés autó megy ilyen szépen hidegen. Aztán a kormány: talán az öt évvel ezelőtti amerikai változatból, a GEO Metróból vették át, mert az volt ilyen szervósan finom, szinte egy ujjal tekerhető, szervó nélkül.

Igazságot a Suzukinak! Az egyliteressel is lehet normálisan, dinamikusan közlekedni, főleg városban, kiváltképpen egy emberrel. A négyemberes, egyliteres Suzuki tényleg nem váltja meg a világot, de a Hungária körutat blokkoló Suzukik önhibájukon kívül mennek olyan lassan, és szörnyű ritmusban.

A három nővér

Még csak pörgetni se kell.
Országúton 5 és fél, városban 7 liter, szerelni még semmit nem kellett rajta, elég megbízható benyomást kelt.

Amit továbbra sem értek, hogyan képes a Suzuki ragaszkodást, érzelmi kötődést kiváltani. Mert ugye vannak Suzuki Fan Clubok. Elölről nem néz ki jobban, mint egy gyárilag, tessék-lássék modernizált Dacia, vagy az egyesítés után plaszikázott, négyütemű Wartburg. Oldalról sem. Hátulról sem. A gyári tuningos, felnis-szpojleres-metálfestésű sorozatok pedig csak szánalmasabbak.

A Suzuki valahogy úgy tesz függővé, mint Ocsmány Bob a South Parkban, aki zacskót húzott a fejére, és egyből felfigyeltek belső értékeire. (Celine Dion is családot alapított vele.) Kívülről még a Mamának se tetszik. Belül sem kényeztet. Menetdinamikája elfogadható. Fogyasztása normális.

	A Clarion helye

Gyakori akciós extra a biztonsági paneles Clarion rádiómagnó. Nem szól valami jól, de alapvetően működik, és a Kossuth rádió szépen bejön rajta, Bolgár úrral, vízállásjelentéssel, kinyermával. Hogy miért törték fel érte a Mama Suzukiját, meg nem mondhatom - a Mama bölcs előrelátással a biztonsági panelt se hagyta a kocsiban. Igaz, egyszer az én autómat is felnyomták egy olyan béna rádióért, amit direkt azzal a céllal vettem bele, hogy ne törjék érte fel - az Autódoktor röhögve szerelte be, és mégis. Ahogy hallom, ezekért a megalázó Clarionokért elég sok Suzukit törnek fel.

Morzsa

Jó dolog az öt ajtó, de sajnos nem nyílnak elég nagyra, Morzsa kutyát is félteni kell, hogy amikor beugrik, az alsó él gerincen vágja. A belső tér viszont kifogástalan. Néhány éve volt nálam egy kölcsönSwift, abban valami rettenetes papundekli-utánzat volt a borítás, rossz volt a kormány, a kuplung, a fék. Azt hittem, a külcsínhez hasonlóan a belbecs is csak toldozgatva-foltozgatva fejlődik, de belül vitathatatlanul jelentős a fejlődés.

	Full

Az ajtókárpit egész elviselhető, a fogantyúk-tekerők-gombok terén sem tapasztaltam ergonómiai merényleteket. Az extrák listája a Clarion megszűnése után is figyelemre méltó. Itt ez a szép fényszóróállító. Immobilizer. Sípoló az égve felejtett lámpa és a benne felejtett slusszkulcs ellen. Belső levegő keringetés. Kétszázig skálázott kilométeróra, álmodozóknak. És jó a fűtés.

Összességében határozottan kellemes meglepetés. És anyám azt mondta, a múltkor 140-nel ment vele a sztrádán. Az autó valahogy fickós volt, és egyszerre csak az említett sebességgel haladt. Megdicsértem, majd arra kértem, többet ilyet ne csináljon: bármennyire ficánkol a három henger, fogja vissza.

(www.totalcar.hu)