Suzuki Wagon R+ 1.3 VVT teszt
a5.hu 2005.11.08. 19:06
Jogosan merülhet fel a kérdés: mi a fenének kell tesztelni egy mindenki által unalomig ismert modellen? Hát van benne egy új motor, ami jó. Meg most fut egy limitált széria, ami szintén jó. Ráadásul sportos fekete színben készül különböző műanyag izmosító elemekkel. Ez is jó?
A tuning Suzukik vitathatatlanul egy külön kasztot alkotnak a közlekedésben, amit kívülálló halandó soha meg nem érthet. A klasszikus evolúciós képlet valahogy úgy néz ki, hogy Koppány kipufogó - sötét fólia - kékled, majd jönnek az egyéb optikai, esetleg tényleges erősítések, elsősorban a motor környékén. Sportos autója azonban az általános tévhittel ellentétben nem attól lesz valakinek, hogy lehet vele jól gyorsulni, hanem attól, hogy lehet vele jól gyorsulni és ugyanilyen minőségben megállni, kanyarodni, valamint mindezeket élvezni. Egyszer volt szerencsém sufni-tuning Wagon R+-ban ülni, ott emlékeim szerint olyan 105 ló ereje próbálta átmenteni a magyar virtust az utakra. Igen ám, csak a fék ezen is széria maradt, tempósabban vett kanyarokban pedig a kerék hozzáért a karosszériához, mely igencsak fruzstrált állapotot idézett elő ilyen élményekhez nem szokott lelkemben.
Amikor tehát kiderült, hogy rám hárul a fekete, spoilerekkel körbeaggatott esztergomi szörnyeteg tesztelése, azonnal leültem a számítógép elé és elkezdtem írni a felmondólevelemet. A közepe felé érve azonban rábeszéltem magam, hogy adok egy esélyt az rettenetes előítéleteimmel determinált sorsú autónak. Pár napos használat után még mindig nem túl jó véleménnyel vagyok róla, pedig a Suzuki doboza lehetne ennél sokkalta kellemesebb is.
Első körben ezt a minden kreativitást nélkülöző optikai tuningot kéne elfelejteni, amivel már az előző tesztautót is felvértezték, hiszen ez mindent csinál, csak éppen sportossá nem teszi a Wagon R+-t. Spoilerek nélkül valamilyen kellemes színben már sokkal jobb összhatást kelt az autó és akkor igazibb énjét mutatja: nyugis városi pöfögő, semmi több.
Lóerő-áradat
Ebben a Wagon R-ben viszont már más motor volt, mint az előzőleg tesztelt változatban, hiszen a derék esztergomiak immáron az Ignisben virgonckodó 1.3 literes 93 lóerős erőforrást is átültették a dobozforma kisautóba. Ezzel hellyel-közzel meg is voltam elégedve, de ezért senki ne cserélje le a régebbi, 76 lovas vagonerjét. Különösebb pozitív változás ugyanis nem tapasztalható, mindössze annyi, hogy a felső fordulatszámtartományban jobban húz. Cserébe viszont alul nem sok erő maradt, ami pedig a mindennapi - elsősorban városi - közlekedésben előnyösebb lenne. Gondolok itt egy dugóra, mikor csak a kuplung lassú felengedésével szeretnénk egy pár métert alapjáraton arrébb gurulni, ám ez a művelet igen nyögvenyelősen és vészesen lefulladás-közeli állapotban megy csak a Wagon R-nek. A gázzal viszont nem árt finoman bánni, ugyanis már egy kis pöccintésre is vészesen felpörög a négyhengeres - lehet, hogy ez prezentálja a motor sportos énjeit.
Skizofrénia felsőfokon
A Wagon R+ külön érdekessége markánsan különböző jellege, ugyanis tökéletesen más képet mutat városban és országúton. Előbbiben egy nem körberajongható, de igenis kellemes társ, ami elvisz A-ból B-be viszonylagos kényelemben és gyorsasággal. Roppant könnyű vele továbbá manőverezni, hiába, nem hülyeség a kockaforma, a magas tetővonal alatt pedig sokkal jobban el lehet férni, mint azt elsőre gondolnánk. A Suzuki tárolórekesz/négyzetméter aránya is igen kedvező, ezek azonban sajnos jellemzően igen kicsik, így például már egy rendesen teletömött pénztárca elhelyezése is gondot okozhat. Az alaphelyzetben is 300 literes, a hátsó utasokról lemondva pedig már 1,2 köbméteres csomagartó viszont dicséretet érdemel, ekkora hellyel nagyon kevés kisautóban lehet találkozni. Ez kicsiny hazánkban még nagyobb előny, mint az anyagi javakal bőségesebben ellátott nyugati piacokon, hiszen itthon sokan veszik családi autónak a Wagon R-t, így pedig alkalmanként hosszabb utazásokon is helyt kell állnia.
A futómű viszont sehogy sem az igazi, nem tudták a középutat eltalálni, hiszen billeg és ráz is egyszerre. A lendületesebben vett kanyarokról viszont gyorsan és hatékonyan leszoktatja a vezetőket, ilyenkor ugyanis egy minimális félelemérzettel megáldott ember is kiveri a víz az oldalra dőlés mértékéből fakadóan. Lehet, hogy csak az érzet ennyire aggasztó, én mindenesetre jómagam és a tesztautó épségének szem előtt tartása miatt inkább nem próbálgattam a kilinccsel előre kanyarodást a mostmár minden kétséget kizáróan nem erre termett kisautóval.
Országúton ennél valamivel kellemetlenebb a Wagon R+: 90 km/óra közül már masszív szélzajt hallat, valamint a felül húzó motornak és a nem túl jó légellenálási együtthatónak köszönhetően állandóan pörgetni kell, ami által még zajosabbá válik, ráadásul így is nagy szükség van a lendület adta segítségre. A (nem sok oldaltartást adó) ülések és a hely mondjuk tényleg nem rosszak, ráadásul hátul is egészen jól el lehet férni, ami a már emlegetett hazai viszonyok között sok vásárlónak nagyot nyom a latban. Meg persze a Wagon R+ sokkal inkább városi-, mint utazóautó, ami érződik is rajta rendesen.
Városban mindenesetre tényleg nem rossz választás, még vezetni sem szörnyű, bár senki nem fog könnytől csillogó szemmel nosztalgiázni róla. Ezen Suzukinak is egyértelműen a váltó a legjobb pontja, aminek karja ugyan egy kicsit hosszú, ám a fokozatokat nagyon szépen veszi, ami városban kifejezetten jól jön. A futómű talán egyetlen igazi előnyét, a masszivitást is a pesti útviszonyok között lehet értékelni a legjobban.
A limitált szériás tesztautóban korrektnek és viszonylag gazdagnak nevezhető felszereltség volt, amivel már kellemesen el lehet járkálni a mindennapokban. Ez négy darab légzsákot, blokkolásgátlót, szervókormányt, klímát, valamint könnyűfém felniket jelent. Ára viszont egy kicsit húzós, hiszen akciósan is 2,75 millió forintba kerül, ez pedig talán már sok egy Wagon R-ért. Házon belül például ott az ugyanezen limitált szériában kapható Ignis, ami mindössze 200 ezerrel kerül többe, így első hallásra az jobban megéri a pénzét. Pláne akkor, ha nem akartak belőle sportosnak látszó autót csinálni...
Külső: 5 (sportosítás nélkül 7) |
Belső: 7 |
Kényelem: 7 |
Felszereltség: 7 |
Motor: 8 |
Fék: 7 |
Futómű: 5 |
Kormány: 6 |
Váltó: 9 |
Menettulajdonságok: 7 |
Fogyasztás: 8 |
Ár/érték: 7 |
Motor: soros négyhengeres, hengerenként 4 szelepes benzinmotor |
Hengerűrtartalom: 1324 ccm3 |
Max. teljesítmény: 93 LE / 6000 ford./perc |
Max. forgatónyomaték: 118 Nm / 4100 ford./perc |
Meghajtás: elsőkerékhajtás, ötfokozatú kéziváltó |
Hossz / szélesség / magasság: 3500 mm / 1620 mm / 1660 (tetősínnel 1700) mm |
Tengelytáv: 2360 mm |
Saját tömeg: 1000 kg |
Csomagtartó mérete: 300 / 1200 l |
Üzemanyagtank mérete: 41 l |
Végsebesség: 160 km/h |
Fogyasztás (város/országút): 9,6 / 5,8 l/100 km |
Tesztfogyasztás (vegyes): 8,2 l/100 km |
Modell alapára: forduljon Suzuki márkakereskedőkhöz!! |

(www.a5.hu)
|