belteret az egyszerûség jellemzi. A helykínálat elöl jónak mondható, hátul viszont már inkább az elviselhetõ kifejezés illik rá. Én a 183 centimmel miután beállítottam a vezetõülést kényelmesre, majd hátra ültem a vezetõ ülés mögé, még épp elfértem, de nem szívesen utaztam volna így le mondjuk egyhuzamban a Balatonig. Egy konkurens újság csodálkozva meg is jegyezte, hogy milyen kényelmetlen, amikor hátul hárman ülnek benne. Az ok prózai, a Wagon R+ négyszemélyes, és hacsak az anyósülés nem kerülte el a kolléga figyelmét, kikövetkeztethetõ, hogy hátul két személynek jut hely. Az autóból minden irányban nagyszerûen lehet kilátni, városban ez hatalmas elõny. Belül a kárpitozás igényes, a mûszerfal logikus kialakítású, és a mûanyagok minõsége is megfelelõ. Egyedüli apróság, hogy a kormány magassága ugyanakkor sajnos nem állítható.

Jó variálhatóság

A Suzuki rekeszekkel megfelelõen felszerelt autó, mind a négy ajtó oldalában átlagos méretû tároló található, amihez hátul középen még egy rekesz is járul. Bal és jobb oldalon elöl még egy vályú alakú újabb térfelület áll a holmik elrendezésére, amire szükség is van, a kesztyûtartó ugyanis elég apró. Emellett tesztmodellünkben a két elsõ ülés hátulján tárolózseb is helyet kapott. Az ablakemelõk közül elõre elektromos, hátulra viszonyt csak tekerõs jutott. A rádió az én várakozásaimat alulmúlta, de azért ez sem volt rossz. A tükrök viszont elektromosan állíthatóak, és bár picit holtteresek, nagyobb kívánnivalót nem hagynak maguk után. Az extrák listáján viszont a klímát sajnos hiába kerestem, ez kimaradt a kocsiból. A csomagtartó maximum egy sporttáskányi cuccnak enged teret, ugyanakkor az elsõ ülések lehajtásával egy csapásra hatalmasra nõ a kihasználható raktér. Az ülések lehajtása pedig ebben az esetbe valóban tíz másodperces ujjgyakorlat, ellentétben sok más variálható egyterûvel. Az autó utasait mindkét oldalon elülsõ légzsák védi, sõt ebben a modellben még az ülések is rejtettek egy-egy oldallégzsákot, ezen kívül mind a négy ülésre fejtámla is jutott.

Fürge motor

A slusszkulcs elfordítása után a motor hangosan adja a vezetõ tudtára hogy életre kelt, ellentétben például az ultrahalk Priussal itt még véletlenül sem fordulhat elõ az, hogy feledékenységbõl ráindítóznék a már járó motorra. Gázadásra a Suzuki fürge szökelléssel reagál, városban az 1.3-as, 76 lovas, négyhengeres motor lendületesen vezethetõvé teszi a kis méretû autót. Sávváltásoknál, elõzéseknél minden gond nélkül érek célomhoz. Az erõforrás a kocsi legfõbb vonzereje, kifejezetten meg voltam vele elégedve. A piros lámpától egy Asconát és egy Xsara Picassot is gond nélkül ott hagytam az üres sávért folytatott versenyben. A motor viszonylag egyenletesen húz, bár a fordulatszám növekedésével a hangja is egyre elviselhetetlenebb, a Bartók Béla úti macskakõpróba hatására pedig már a rádiót is alig hallottam. A zajos mûködésbõl és futómû hibájából adódóan a sebességet nagyon érezni az autóban.

Távolban egy fekete vitorla

A futómû az autó gyenge pontja, meglehetõsen feszes, minõsége pedig hagy kivetni valót maga után. Ehhez hozzájárul a nem teljesen pontos és kicsit holtjátékos kormány, így fel kellett hagynom azon szokásommal, hogy a biztonsági övet menet közben kapcsoljam be, ugyanis miközben elengedtem a kormányt, a Suzuki részeg ember módjára ide-oda kacsázni kezdett az úton. Elöl McPherson felfüggesztés, hátul merev híd, a Panhard-rúd, és külön szerelt lengéscsillapítók jellemezték az autót. Magas építése miatt a nagyobb sebességgel bevett kanyarokban el is bizonytalanodik kicsit az ember, mit fog szólni a Suzuki cég képviselõje, ha azzal hívom, hogy lenne egy kis probléma, felborultam. A pontatlan futómû és az egyenetlen kormány az elején annyira meglepett, hogy úgy éreztem itt bizony defekt van kialakulóban, de minden kereket rendben találtam. Késõbb már hozzászoktam, hogy keményen kell kapaszkodni a kormányba, mert az úthibák könnyen eltéríthetik a kis autót eredeti irányától.

Gyorshajtás az autópályán kizárva

Az autópályára kiérve még inkább zavaróvá vált mindez. A 120-as tempó fölé érve kezdett eloszolni bennem a vágy, hogy megnézzem a Wagon R+ sebességének végét, ugyanis a futómû egyenetlenségéhez itt már hozzáadódott az is, hogy a nagy felületû karosszéria vitorlaként fogta fel a szelet. A 150-es határig azért sikerült feltornászni az órát, és mivel ennél följebb már nem nagyon akart menni, és én sem éreztem magam akkora biztonságban, mintha egy õrezred védene, így inkább levettem a lábamat a gázról és áttettem a fékre. Az ABS (ami egyébiránt feláras) azonnal meg is szólalt, talán kicsit túlságosan is korán. Az autó lassulása megfelelõnek mondható, bár az átlagtól talán egy árnyalatnyit elmarad. A fékezés hatására viszont nem tért ki egyik irányba sem a kocsi. A Suzukik gyengéje köztudottan a vajpuha karosszéria, így a jó fékekre szükség is van, ugyanis kis a méretû ütközõzónával megspékelve nem mondható, hogy a legnagyobb biztonságot ez az autó nyújtja. A váltó teljesen rendben van, viszonylag rövid úton jár.

Mindenhova beparkol

A Wagon R+ legfõbb erénye tehát nem az autópályán, hanem a városban domborodik ki. Lendületes motorja, és kis mérete miatt fantasztikusan lehet nyomulni vele a csúcsforgalomban, de a szûk utcákon is otthon érzi magát a kocsi. A parkolást pedig mintha ehhez a kocsihoz találták volna ki, a Smartot nem számítva eddig ezzel volt számomra a legkönnyebb leküzdeni a beállás nehézségeit, amihez a szervókormány is jó partnernek bizonyult. Mivel az autónak hátsófele gyakorlatilag nincsen, és az orra alig nagyobb egy bokszolóénál, tökéletesen lehet érezni, hogy mettõl meddig tart a kocsi. Kis mérete miatt ahova be lehet állni autóval, oda a Wagon R+ be tud parkolni.

Reális az ára

A Magyarországon gyártott kocsi 2 millió 698 ezer forintba kerül, ami körülbelül reális, bár én néhány százezret azért vágnék az árából. A tesztben szereplõ Special-t már nem lehet megvásárolni, de a szinte azonos GLX-et 2 412 000 forintért hozzánk vágják, ráadásul a mostani akcióban még ingyen jár az általam hiányolt légkondicionáló. Mivel a Wagon R-t Magyarországon gyártják, az alkatrészek árukkal nem kergetik infartusba az autó gazdáját, de egyébként is mostanság a Suzukikra általában a megbízhatóság a jellemzõ, bár kivételek akadhatnak. A kocsi az árát is jól tartja, használtan is könnyen találni rá vevõt. A Suzuki három éves garanciát ad a Wagon R+-ra amit egy 12 éves átrozsdásodás elleni garancia is megfejel. Az autó nálam nyolc és fél litert fogyasztott, 70 százalékban városban, 30 százalékban autópályán.

Praktikus választás

Összességében az autóban kellemesen csalódtam. Városban kiemelkedõen jól használható, erõs motorja, kis mérete, könnyû parkolhatósága miatt. A zajos mûködés, és a pontatlan futómû került a másik serpenyõbe, de kategóriájában így is az egyik legjobb választás lehet különösen ha az árát nézzük. A kocsi az Opel Agilánál kevesebbe kerül, a Toyota Yaris Verso pedig bõ egy millióval múlja felül a mi autónk árát. Tehát ha félre tudjuk tenni sznobériánkat, és fõleg városban akarunk közlekedni vele, akkor lelkiismeret furdalás nélkül ajánlható a Wagon R+.

Utóirat

Még egy apró, de idegesítõ tapasztalatot szereztem a kocsival. Mindehhez az kellett, hogy kis híján leszakadjon az ég, elkezdjen ezerrel szakadni az esõ. A szélvédõ azon nyomban bepárásodott, és megkezdõdött reménytelen küzdelmem a párátlanítóval. Olyan érzése van az embernek, mintha az autónak szürke hályogja nõtt volna, és csak hosszas munkálkodás után sikerült elérni egy olyan állapotot, amikor már nem Ace Ventura módra az ablakon kihajolva lehet csak vezetni.

Monthy

(www.a4.hu)