Valószínûleg senkinek nem kell különösebben bizonygatni, hogy a japán mérnökök, tervezõk, konstruktõrök mennyi új ötlettel gazdagították már a világot, úgy a híradástechnika, mint az elektronika és az autógyártás területén. A mini egyterû autók építésének gondolata is az õ fejükbõl pattant ki - igaz egyfajta (adózási) kényszer hatására. A szigetországban kei-osztályúnak (legkisebbnek) nevezett Suzuki 1993-ban debütált, akkora sikert aratva, hogy saját hazájában az "Év autójának" választották. Ilyen körülmények között startolt a Wagon R karrierje, amely Európába némileg átalakítva, Wagon R+-ként érkezett. Az esztergomi gyárban készülõ modell ennek a típusnak a továbbfejlesztett, modernizált változata, amely szerencsére az elõd összes pozitív tulajdonságát megörökölte, sõt a frissebb design-nak, no és a Jimnybõl átvett erõforrásnak köszönhetõen jócskán túl is szárnyalta azt. A kocsi külsõ méretei (3500/1625/1660 mm) dobozformát határolnak, a lekerekített élek miatt mégsem ellenszenves a csöppség. A frontrészt a méretes lámpatestek, a krómkeretes hûtõmaszk, illetve a szokatlanul rövid motorháztetõ uralják, amit optikailag a magasra nyúló ajtók és a viszonylag nagy üvegfelületek egészítenek ki. Végsõ lezárásként a szinte függõlegesen álló ötödik ajtó jelzi a "kubizmus hattyúdalát", amely egy alaphelyzetben 300, lehajtott hátsó ülésekkel 1250 literes pakolható teret határol. Ez a bizonyos ötödik ajtó sajnos nem nyílik kellõen magasra, így az átlagtól nagyobbra nõtt ember fejére veszélyes is lehet! Kitárva a városi törpe nyílászáróit, nem be, hanem felülünk az ülésekbe, ami rendkívül kedvezõ vezetési pozíciót eredményez, a sofõr úgy érzi, hogy tökéletesen átlátja a forgalom történéseit, ezáltal mindig ura a helyzetnek. Ha már az ülésekrõl esett szó, azt is meg kell említeni, hogy a Wagon R+ csupán négy utas számára biztosít férõhelyet, amit bizony (feketén-fehéren) a forgalmi engedély is tanúsít. A mûszerfal a kooperációs partnertõl, vagyis az Opeltõl érkezik a parányi Suzukiba, így a kissé régimódi tolókapcsolók helyett, a mai kor követelményeinek megfelelõ forgókapcsolókat találunk. A kezelõszervek egyébként jól mûködnek, mint ahogyan a huzalos mûködtetésû váltó is, bár a kar kissé hosszú utakon mozog. Egy ilyen kisautó esetében óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon mire elég a motor biztosította - jelen esetben 76 lóerõs - teljesítmény? Nos, az 1,3 literes, 16 szelepes, kissé nyers orgánumú erõforrás méretét meghazudtoló lendülettel mozgatja az alig 980 kilós karosszériát, akár sportos kigyorsításokhoz is partner, mint ahogyan a Swifteknél jóval lágyabb felfüggesztés is szimpátiát kelt. Vélhetõen a hazai vásárlók körében a kocsi alapára is hasonló gondolatokat ébreszt, hiszen a GL felszereltségû Wagon R+ 2 098 000 Ft-ba kerül, de a legjobban felszerelt GS modell sem lépi át a 2 800 000-res határt.

(www.auto1.hu)